HTML

Indiában nem beszélnek magyarul

Mindennel ami eszembe jut és történik!!!

Friss topikok

  • Scream: Eltűntetek! Minden OK? Snow Crash tényleg jó könyv, thx. ;) (2011.07.04. 11:38) TadzsMáhál
  • Müszijő Csirke: Szerintem nem hinnék el, amit látnak :D (2011.06.16. 13:57) Más világ
  • irishecho: Tartsd a majmokat szemmel, meg tanulhatsz toluk... (2011.06.08. 18:19) 82
  • szépbeszédű: Hallihó indiai felfedező csapat,talán dzsozi is rákap a szeszre ha ilyen baró a melóhely.Gyertek h... (2011.06.06. 17:30) Majmok a tetőn
  • Scream: Na a ruci az megvan. Így tovább, ne hagyjatok alább. Egy biztos tanulságos lesz ez az idő nektek i... (2011.06.01. 23:00) Még mindig itt vagyunk...

Linkblog

Archívum

TadzsMáhál

2011.06.16. 01:42 Kovács Terpentin

Na ez is megvolt.

Megszervezték nekünk, hogy közösségi kiruccanás véget elmegyünk és megnézzük a tadzsit. 

Reggel 0430-kor indulás. Mivel, hogy előtte lévő nap későn végeztünk és utána még vásárlás, vacsora és másnapi uzsonna készítés volt, ezért későn feküdtünk le. Ennek örömére reggel elég reszelős volt az ébredés. A motort sokáig kellett járatni, hogy beinduljon. Sebaj, indulás.

A vidék elég érdekes, mert itt sajnos mindenhol a szemét és rom halmazok tömkelege. Az viszont érdekes látvány ahogy a buja növényzetből (már ahol van ilyen), kimagaslik egy pár 30 emeletes lakóház. Közelebbről nézve azok is elég lepusztultak Kb. mint az Avas.lakótelep: távolról még valahogy kinéz. Azt viszont érdekes volt látni, hogy az emberek reggel 0630 körül már kint ücsörögnek és sétálgatnak a parkokban, mint egy szép vasárnap délután a Ligetben. Útközben találkoztunk majom idomárokkal és mindenféle kereskedővel. 

Agrába érkezve nagy nyüzsgés fogadott minket. Persze minden a Taj Mahal-ra és az agrai erődre kihegyezve. Miután leparkoltunk, már ott megtámadtak minket a helyiek. Ránk repültek, mint légy a szarra. Ahogy fehér embert látnak elvesztik az eszüket és rohannak oda hozzánk. Olyan érzés volt, mint amikor az ember térdig érő hóban próbál sétálni: erőlködsz hogy vége legyen, de mindig van utánpótlás. Mindenféle portékát akartak a nyakunkba sózni: haszontalan holmikat, sörözőt, lányokat és szerintem egyik-másik maki még a testét is eladta volna pár garasért. De túléltük. Bejutottunk.

Odabent milliónyi ember, túrista halmok. Reménykedtünk benne, hogy találunk magyarokat, hiszen bárhová is megy az ember, a honfitársainkba mindig belebotlik. 

Maga a hely tényleg szép, de azon kívül, hogy ott vagyunk a 8 csoda egyikében, engem annyira nem nyűgözött le. Szerintem a Bazilika szebb és nagyobb is. Jó persze az nem márványból épült és nincs ennyire futtatva, de mégiscsak szebb. Persze ahogy illik, mindannyian rák vörösre égtünk a napon. De ezt már megszoktam Indiában. 

A fényképezés elég nehéz volt, mert nagyon szerencsésnek kellett lenni egy olyan fotóhoz, ahol egy japán túrista kapalja, vagy egy hindi kézfej be ne lógott volna. De azért sikerült pár képet csinálni. Végigrohantunk, aztán irány haza. Persze ahogy kiléptünk, megint megrohantak minket a markecolok hadserege. Vettünk is mindenféle bóvlit szép számmal. Az már csak hab a tortán, hogy amit az egyik sarkon 100 helyi pénzért meglehetett venni (2 darabot), ugyanaz 50 méterrel lentebb, már csak 50 pénz volt (12 darab:)). Az alkudozás a kötelező és a végén már sírva adták a holmikat a 10-ed áráért...

Útközben még megálltunk egy útszéli komplexum mellett, ami valaha szebb napokat is megélhetett. Kívülről egy kicsit olyan Mad Max-es érzése volt: ütött, kopott, megfakúlt színek, semmi mozgás és rettenet meleg. Még szerencse, hogy belül volt bent pár boltocska.

Hazafelé menet még persze eltévedtünk. Sikerült egy olyan nyomor tanya közepébe érnünk, amit ember nem nagyon lát. Ez nem a túristák kedvenc útvonala, az tuti. Az, hogy emberek szemét közelében élnek, az egy dolog. De, hogy egy szeméttelep tetején épüljön, egy szakadt vászon és nejlon sátraktól épült valami. Na az durva. Én nem is értem, hogy ezt hogyan lehet Nem vagyok rasszista meg ilyenek, de ezeknek az embereknek tényleg semmit nem ér az életük. Oda születik és ott is hal meg. És egyre többen lesznek szerencsétlenek... 

Láttam teheneket is, de azok is a szemétből lakmároztak. Még ha lenne lehetőségem levágni az egyiket, akkor sem enném meg, mert reggelre még egy kéz nőne ki a homlokomból.

De megvagyunk, túléltük

JÖHET A KÖVETKEZŐ CSODA!!!

 

 

 

 

 

1 komment

Más világ

2011.06.10. 19:10 Kovács Terpentin

 78

Már lassan 2 hét eltelt. Nyomjuk a melót, ahogy az a jó magyar munkásemberhez illik. Csodálkoznak is a munkaadóink, hogy mi nem járunk fel állandóan kévézni és teázni a főnöki irodába…

Minden utazásnál csak bambulok ki a kocsiból, hogy milyen lehet az itteni élet.

Elképesztő. A városépítés és fejlesztés nagyon hasonlít a Simcity játékokban megismertekre. Az a fajta tudatos építészet, ami itt folyik, minden képzeletet felülmúl. Egy városrészben ugyanúgy megtalálható a nyomor, mint ahogy az üzletemberek világa. Messziről nézve (az autópályáról), minden csodás: villogó fényreklámok, hatalmas épületek, forgalom, nyüzsgés. Aztán ha az ember közelebbről is megnézi a dolgot egy teljesen más világot talál: járda nincs, építési törmelék mindenhol szemét, állatok es emberek vegyesen hömpölyögnek az utcán.

Tudatosan és előre megtervezett élet: megtervezett lakónegyedekkel, üzleti negyedekkel. Megtervezet élet, biztonsági őrrel, aki egy komolyabb bicskától már elszalad, szolgákkal, akiknek ez a fajta munka jó, mert „kulturált” helyen dolgozhat. Egyszer láttam egy embert,  aki a porban fekve haldoklott egy felhőkarcoló tövében. Elég morbid látvány volt. Soha nem gondoltam, hogy ezek a dolgok egyszer tényleg megtörténnek. Én csak Sci-Fi könyvekben és filmekben olvastam és láttam ilyeneket.

Ha az emberek utazni akarnak, csak kiállnak az útra és megpróbálnak leinteni valakit, aki elviszi őket. Rizikós, de működik, hiszen mindenhol látni valakit. A kis tuktukok meg állandóan tömve vannak. Ugyanúgy van rajta retkes helyi, mint öltönyös üzletember mobiltelefonnal.

Az embernek néha azaz érzése, hogy szerencsétlen Indiaiakat tudatosan hagyják nyomorban élni. Hiszen ha sokan vannak nyomorban, akik kevés pénzből élnek azoknak az egyetlen vágyuk, hogy birtokoljanak egy olyan valamit, amire nincs is szükségük, de vágynak rá, hiszen ezt látják a tv-ben, a reklámban, és ha nekik is van, már valakik. És az ilyen emberek hova mennek, ha vásárolni akarnak, az ő életszínvonalukhoz képest drágán? A plázába…

Apropó pláza. Még annyi haszontalan épületet, mint ez a bevásárlóközpontnak mondott valami, az ember még nem látott. Állítólag Budapesten is sok van belőle. De itt valami elképesztő. Úgy 2 kilométerenként találni belőle, ahol minden megvan a pénzköltésre. Amit a „jómódúak” meg is tehetnek, szinte éjjel-nappal. Van olyan, amelyikben saját kis elektromos autóval lehet közlekedni, ha netán elfáradni a kedves vásárló. De persze csak olyanoknak, akikről messziről látszik, hogy van miből költeni. A csóró aki végre bejut egy ilyen helyre, egyből kizavarják. Pretty Woman effektus J

És hogy mire is jó mindez? Minél szegényebb valaki, annál kevesebb pénzért is elmegy dolgozni, és minél kevesebb a fizetése, annál nagyobb a bevétel.

Na ezért kell direkt szegénységben tartani a népet. És olyan országban ahol 800 milliós munkaerő piac van, a lehetőségek határtalanok…

Akikkel mi minennap találkozunk, nagyjából ebbe a rétegbe tartozik. Ez egy egyszerű népség, aki azontúl, hogy megtudjon élni, nem is vágyik többre. Nem is kell nekik több, hiszen a nagyjának meg van a családja, van munkája, tud mit enni, és van ruhája. A többségük elég morbidnak néz ki elsőre a koszos, izzadt ruhájában (kb. olyan, hogy rajzfilmben sem mutogatnám, mert a gyerekem egy életre lelki sérült lesz), de ha beszélget velük az ember, nagyon is kedvesek a maguk „egygyügyü” módján. Ha az emberszámba veszik őket, nagyon is kedvesen és tisztelettudóan tudnak mosolyogni. Annyira összehaverkodtunk velünk, hogy hozzák a helyi ételeket és italokat, amihez ragaszkodnak, hogy fogadjuk el. Elsőre ijesztő, mert mindenhol azt hallja az ember, hogy egyen és igyon semmit, amiről nem tudja, miből van. Na, mi próbáltunk sok mindent: rózsával kevert tejet, indiai teát, pakora (kenyérrel sütött zöldséges valami). Szerencsére sem alul, sem felül nem jött ki egyik sem. De azt az őszinte és gyerekes mosolyt, amit a helyiek adnak ilyenkor, minden pénzt megér. Hiszen, mi vagyunk a fehérek, akik a munkaadójuk és ráadásul egy asztalnál eszünk és iszunk velük. Az utolsó pénzüket is arra költenék, hogy minket vendégül lássanak. Csak azt sajnálom, hogy Magyarországon már csak kevés helyen lehet ezt tapasztalni. Mindenesetre elhatároztuk, hogy legközelebb majd mi visszük nekik az ételt.

Persze nagyon sokan nem tudják, hogy mi is az a „Hungary”. Volt olyan akitől megkérdeztem, hogy tudja-e, hogy hol van és azt mondta, hogy „Persze. Északon!”… J

És itt megint visszaérünk oda, hogy minél egyszerűbb és tudatlanabb valaki, annál könnyebben lehet irányítani és annál olcsóbb munkaerő.

Szomorú dolog ez, de sajnos nem helyi sajátosság. A világ pont abba az irányba tart, hogy a szakadék egyre nagyobb és élesebb lesz, mire a végén már nem fog tudni hová nagyobbodni és elszakad a cérna…

Hiszen a gazdag, gazdagabb lesz és az ő leszármazottja is (hiszen lesz miből iskolába járatni, lesz pénze orvosra), addig a szegény még lejjebb csúszik mert nem fog tudni kitörni csak ha valami olyat csinál ami drasztikusan változtatja meg az életlét.

De valljuk be, erre semmi esély…

 

Ajánlott olvasmány:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Snow_Crash

3 komment

82

2011.06.07. 18:37 Kovács Terpentin

 5.-6.-7.-8. nap

Lassan kezdjük megszokni az itteni életet. Már nem szaladunk el sikoltozva a riksák és retkes emberek elől. Hogyan is tehetnénk, hiszen egy- egy nap végére nekünk is olyan szagunk lesz és mi is ugyanolyan koszosak leszünk, mint a helyi átlag.

Az utóbbi pár napban rettenet meleg volt, kb. 40-45 fok lehetett az átlag, plusz néha még esett is az eső, ezért reggelre szauna érzés volt mindenütt. Sebaj, majd túléljük valahogy.

Péntek este elvittek minket egy munkahelyi vacsorára. na ez egy érdekes túra volt. Az autóval mentünk több mint fél órát (nem is nagyon tudtuk, hogy merre), amikor a legnagyobb mocsok és putrik közvetlen közelében bementünk egy apró kis kapun. És láss csodát. Ilyen pucceráj helyen még életünkben nem voltunk:

-          párapermetező,

-          szúnyogriasztós mécsesek és szerkezetek mindenhol,

-           sok kicsi indiai pincér, akik szaladgáltak körülöttünk és lesték minden szavunkat,

-          előételnek kb. 20 féle étel, az olasz pizzától a fogalmam sincs milyen indiai sült zöldségig,

-          alkohol minden mennyiségben,

-          ha a kezembe vettem egy cigit, a kis Maugli már szaladt az öngyújtóval.

Főételnek is 25 féle mindenféle volt, én például fetasajtos bárányhúst ettem indiai zöldséges tésztával. És sütik, meg édességek mindenfelé. És a persze a nyomortól csak egy sövény választott el minket.

Na, ezen az estén megjelent a cégünk tulajdonosa is az egész vezérkarral. Itt volt a marketin igazgató, a pénzügyi igazgató és még sorolhatnám a sok nagyfejűt, de nem lehet, mert már felére sem emlékszem ( hála a sok ingyen sörnek J).

A szokásos protokoll a tulajjal megvolt: néhány ismerkedős mondat, meg pár fénykép, hiszen úgy mutogattak minket, mint bazári majmot. „Nézd, itt vannak a magyarok!”.

Mindenesetre egy egész jó kis este volt, mert a közvetlen főnökünk a dizsiben úgy pörgött, mint egy búgócsiga. Egy kicsit későn értünk haza, de azért megérte. Jó kis csapatépítő mulatság volt.

A szombatunk hamar eltelt. Volt egy kis munka és délután irány haza.

Nekem mondjuk elég nyomott kedvem volt, mert egy kicsit besokaltam a délutáni vásárlás alatt. Kicsit „to much” volt, hogy mindenhol emberek vannak. Akárhová néz az ember mindenhol hindik szaladgálnak: a bokorban, a járdán, az út mellett, bevásárló központban, a riksában ahol 15 ülnek, a buszon ahol az ablakon mindenféle testrészek és végtagok lógnak ki, mindenhol embereeeeeeek!!!

Nem is akartam látni, senkit magamon kívül. Félek lesz még egynéhány ilyen érzés… L

Vasárnap szieszta és pihi, délután egy kis szunyóka.

Még aznap meglátogattunk egy plázát(mi mást…), hogy hátha valami érdekes is fog történni. HÁT NEM!!! Csak a szokásos hindi áradat. Mondjuk az út az autóban érdekes volt, mert sok mindent láttunk és sok fényképet sikerült csinálni. Ami a fura Budapesthez képest, hogy iszonyat távolságok vannak egy-egy városrész között. Nem is csodálom, hogy 80-an utaznak egy motoron és 200 ember betuszkolja magát egy buszba…

A pláza csak a kebab miatt volt említésre méltó, mert végre egy kis igazi húsz tudtunk tömni az arcunkba. Amúgy az árak nem különböznek az otthonitól. Egy márkásabb cipő és egy jobb napszemüveg ugyan annyiba kerül, mint Magyarországon. Visszafelé megálltunk egy italboltnál, ami persze az út túloldalán volt, és megint jött a béka a túloldalra effektus… Vicces volt az alvó eladó a boltban, legyek felhőjében ülve. De a sör szerencsére üvegben volt és nem zacskóban J

Vacsorára sütöttünk csirkehúst, mire mindenki hozzánk sereglet az illatok miatt. Körülbelül, olyan volt, mint a„légy a szarra” effektus(bocsi… J)

Hétfőn újra meló, de most már egyedül kell végigvinni egy műszakot. Azon kívül, hogy majmok lepték el a raktárt és a parkolót semmi más nem történt. Mondjuk ezektől a dögöktől még a helyi népek is félnek, mert, ahogy meglátták őket mindenki szaladt, amerre látott. Mindig is mondtam, hogy furcsa egy hely ez…  J

A napunk eltelt, mert az első felében a belépőnkre vártunk. Itt a bürökrácia döcögősebb, mint otthon. Rengeteg pecsét és aláírás kell, hogy a saját cégünk területére be tudjunk jutni.

Hazafelé még bementünk pár boltba ahol vásároltunk ezt-azt. A szokásos baromfi ivirsli megvan, plusz pár extra dolog. De ami a lényeg:

VETTEM SZALONNÁT. IGAZI SZALONNÁT DISZNÓBÓÓÓÓÓL!!!!! J

8. nap

Most, hogy végre van internet kiéljük magunkat és az egész esténk a Mátrixban fog töltődni.

Semmi extra nem történt…

Csak a meló.

És nagyon köszönjük az otthoni munkatársaknak a segítséget, amit megadnak nekünk minden téren.

CSÓKÖZÖN!!!

ui.: sajnos képeket egyelőre ide nem tudok felrakni mert ez a tetves internet rettenet lassú... :(

1 komment

Majmok a tetőn

2011.06.02. 21:21 Kovács Terpentin

3.-4. nap

Ma végre láttuk a majmokat ahogy játszótérnek használják a munkahelyünk tetejét. Fura látvány volt az otthoni galambok és macskák után. Mindenesetre láthatóan jól érezték magukat, mert találtak egy fémrudat, amit ha kellőképpen meghajlítottak akkor kilehetett lőni egymást mint egy befőttes gumit. Végre egy kis móka...

A figyelmünket felhívták, hogy vannak KOBRÁK a raktárban. Bár először csak a Sly Stallone által eljátszott monumentális filmalkotásra gondoltam, aztán megnyugtattak, hogy ezek igazi kígyók...

Viszont sokat tanultunk már az itteni emberek mentalitásáról: 

-nem sietek sehová, mert egyszer úgyis odaérek,

-nem foglalkozom a környezettel mert van fontosabb dolgom is. Ennek örömére mindenhol szemét és retek van,

-nem idegeskedem, mert attól csak kihullik a hajam.

Ezek a szabályok érvényesek a közlekedésre is. Minél kisebb a járgány, annál kevesebb joga van közlekedni az utakon. Rengeteg ember áll az út közepén arra várva hogy egyszer csak átérjen, mint az régi békás számítógépes játék, ahol át kell jutni az út másik felére.

Vicces látvány a 3 kerekű motorosriksában utazó 10 ember látványa is: mindenhol csak karok és testrészek lógnak kifelé.

Amúgy kedvesek és barátságosak, csak dolgozni nem szeretnek. Vagyis csinálnák, ha fizikailag bírnák a dolgot, de hát ahhoz túlságosan nyeszlett mindegyikük... Minden munka folyamathoz amit Magyar földön 2-3 ember megcsinál, itt legalább 6-an állnak hozzá. Ha egy dobozt kell megfogni, ha csak egy kocsit kell máshová rakni.

Ma például láttam egy apókát a raktárban egy rozzant taligát húzni, egy ócska trikóban. Hogy honnan jött és hová tartott, azt még most sem tudom. Csak feltűnt és tovasuhant. Biztos volt valami célja...

De ami a legfonotosabb: végre tudtam szerezni hideg sört. Találtam egy kis szolgát a vendégházban aki némi apróért cserébe elteker a bicaján a boltba és meghozza a kívánt kincset.

Sör olyan még ilyen jól soha nem esett. Már majdnem lementem alfába mikor áramszünet volt(ami sajna elég gyakori), és végre megmozdult a gépszörny. Kiderült, hogy az a ház privát generátora. Még szerencse, hogy pont az ablakom alatt van és hogy olyan halk mint egy gőzgép. De legalább van áramunk és az a rohadt gekkó nem tud bemászni a légkondin keresztül...

 

http://www.itexpressions.com/games/frogger.shtml

2 komment

Még mindig itt vagyunk...

2011.05.31. 18:16 Kovács Terpentin

 

2. nap

Az első rövid munkanapunk hamar eltelt, mert csak egy gyors ismerkedés volt, aztán haza is küldtek minket.

Meg is beszéltük, hogy annyira nem tűnik vészesnek a helyzet. Rendeltünk ebédet (uzsonnát), gondoltuk itt az ideje kipróbálni valami helyi kaját. Mit ad az ég: Curry-s csirke…

Kicsit csípős volt, ehető. Ezután remegve vártuk a hatást. De szerencsére semmi nem jött közbe (és ki J). Egy gyors délutáni szieszta kb. este 2000-ig. Ébredés után konstatáltuk, hogy kaptunk egy sms-t a helyi főnöktől, hogy reggel 0400-ra menjünk be, mert leltározás lesz… L

Itt már levert minket a víz, hogy „reméljük  ebből nem csinálnak rendszert”. Na, mindegy…

Hajnalig nem sikerült sokat aludni, mert rohadt meleg van itt még éjszaka is. Indulás és megérkezés a vesztő helyre.

Egy gyors meeting aztán irány a raktár, amit addig nem is igazán láttunk teljesen. És ez így lett volna jobb. 70000 négyzetméter, végeláthatatlan sorok… Az első döbbenet után nekiláttunk valami melófélének. A helyi dokkmunkás brigád szépen megbámult minket, majd amikor mondtunk nekik valamit, hogy „ezt ide, vagy az oda!” akkor csak vigyorogtak és jött a „Yes, Sir”, és folytatta tovább. Most vagy mi vagyunk ennyire randák és nem akarnak velünk beszélni vagy tényleg ez egy teljesen másik világ. És az utóbbi…

A munkával nem akarok senkit untatni, de ami itt megy az valami borzadáj: strandpapucsban és mezítláb rohangálnak a több tonnás áruk között, a targoncás nem vár senkire csak megy és dudál( ez valami helyi hagyomány lehet), az árukat 10 méter magasról dobálják egymásnak, volt, hogy a kisrudi el sem bírta, de a hátára adták majd 1 méter után eldőlt, és lehetne folytatni.

 Jótanács:

A nap folyamán figyelmeztettek minket a majmokra, amik veszélyesek és szeretnek harapni. Ez egy kicsit fura volt, mert otthon maximum a papagáj harap meg, de azt hiszem ez itt érthető.

Étel:

Na, ez egy nagyon veszélyes téma, mert bár ettünk egy gyorsétteremben ahol csak csirkeburger volt, de nagyon úgy tűni, hogy csak szemetet és űrhajós kaját fogunk tömni az arcunka 3 hónapig. Ez engem nagyon elkeserít, mert én húson nevelkedtem és emiatt lettem ilyen szép szál legény. Marad a curry-s csirke és kenyér…

Közlekedés:

Egy álom! Az, hogy mindenki megy, mint a meszes és dudál, az még oké. De hogy néha a forgalommal szemben hajt, mert nem akar kerülni, az nagyon durva. Szépen haladsz az úton, majd hirtelen egy busz vagy egy 3 kerekű toppan eléd és még csak nem is lassít. Ha nem vagy gyors letolnak az útról. Ha nem vagy határozott, összetörnek (emiatt egyetlen ép karosszériájú autót sem láttam, mindegyik kb. olyan, mint egy összegyűrt majd kihajtogatott alufólia…), ha határozatlan vagy, véged.

Ma sikerült kipróbálnunk a riksát, ami egy életre szóló élmény volt:

nem nézz körbe az ember csak kihajt a 4 sávos (vagy valami hasonló) útra, és közben bízik, hogy hátha nem megy neki semminek, és nem is dózerólják el. Hogy az utas ne féljen nem is lát oldalra csak előre, ami olyan érzést kelt,  mint a lovaknál a szemellenző. Ezzel a bájos eszközzel mentünk el a helyi boltba, ahol állítólag lehet húst kapni. Na azt nem találtunk, viszont az összes öngyújtónkat elvették a biztonsági őrök, nehogy felrobbantsunk valamit, és mire végeztünk sötét lett. Fogtunk egy másik szutykos riksát, amibe megint beleragadtunk az ülésbe, majd miután hazaértünk, elhatároztuk, hogy soha többet sehová autó nélkül.  A környék ahol lakunk így este elég leprának tűnt, mert előjöttek a helyi sötét arcok. Jó lesz nekünk ez a lakás, itt legalább nincs pöce szag és rohadt meleg... MARADUNK OTTHON.

 

 A nagy büdös semmi...

1 komment

Itt vagyunk!!!

2011.05.30. 16:26 Kovács Terpentin

 Első Nap

 

Már az elindulás sem volt egyszerű, mert a reptéren bejutott a check-in-es pultba egy japán turista csoport, akik kb. 10 percenként szállingóztak. Valamilyen indítatásból nem nyitottak külön pultot, hanem hagyták, hogy az embertömeg csak növekedjen a hátunk mögött.

Sebaj! Indulás előtt kb. 15 perccel sikerült is a mutatvány. Aztán persze irány még cigit venni, ahol még többen voltak…

De sikerült, hát TÁMADÁS!!!

Bécsig olyan 40 perc volt az út. Nem is nagyon értem, hogy mi értelme repülővel menni egy olyan helyre ami kb. 250 km-re van Budapesttől. Főleg 1. osztályon. De hát van akinek kell az elismerés még itt is…

Bécs: semmi gond nem volt a csatlakozásnál, elég hamar be is jutottunk a váróterembe ahol már csak turbánt és fehéren villogó fogsorokat láttam.

OS033: sima utunk volt 2-szer is adtak enni. Bár az adag nem volt egy vasárnapi családi ebédhez fogható, de azért elfogyott. Az út alatt semmi légörvény, semmi rázkódás már egy kicsit uncsi is volt amikor leszálláshoz készülődve 30 percet köröztünk mert egy rohadt nagy vihar volt Delhi fölött.

De mindegy, ez is megoldva.

A vámnál egy kicsit nyöszörögtek a helyiek, mert nem tudtuk a szállásunk címét, ami persze nagyon fontos, ezért hasraütés szerűen beírtunk valamit és már engedtek is tovább(ennek nem igazán láttam értelmét.)

A csomagunk megvolt, irány a kijárat és gyerünk megkeresni a helyi mókust aki majd vár ránk. Meg is volt. Kijutottunk.

Aztán az első benyomás: mint egy uszodában a páratartalom olyan, és nagyjából a szag is(amikor a szauna és zuhanyzó környékén van az ember és egyszerre érzi a vizet, a meleget, párát, a lefolyó szagát).

Helyi idő szerint 0100 volt, amikor elindultunk görcsbe forduló gyomorral, hogy milyen is lesz a szállás.

Útközben már nagyokat derültem, hogy az utón mindenki ész nélkül dudál a másikra és megy amerre lát. De ez csak az éjszakai forgalom volt. Hatalmas építkezések nyomornegyedek és szeméthalmok után megérkeztünk a helyre:

hááát kicsit meglepődtünk, mert nem ezt vártuk:

teljesen európai, 2 hálószoba, mindegyiknek saját fürdővel, konyha teljesen felszerelve, légkondik és ventilátorok mindenfelé. Mondjuk az erkélyen van egy gép amiről nem tudjuk hogy mi az, de itt legalább senki nem fog bemászni… J

Kipakolás, egy kis beszélgetés, aztán alvás, mert reggel még nem tudjuk mi lesz…

Kívülről...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nappali Mr. joseph-el... :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szobám

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fürdő

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A GÉPSZÖRNY

1 komment

süti beállítások módosítása