2. nap
Az első rövid munkanapunk hamar eltelt, mert csak egy gyors ismerkedés volt, aztán haza is küldtek minket.
Meg is beszéltük, hogy annyira nem tűnik vészesnek a helyzet. Rendeltünk ebédet (uzsonnát), gondoltuk itt az ideje kipróbálni valami helyi kaját. Mit ad az ég: Curry-s csirke…
Kicsit csípős volt, ehető. Ezután remegve vártuk a hatást. De szerencsére semmi nem jött közbe (és ki J). Egy gyors délutáni szieszta kb. este 2000-ig. Ébredés után konstatáltuk, hogy kaptunk egy sms-t a helyi főnöktől, hogy reggel 0400-ra menjünk be, mert leltározás lesz… L
Itt már levert minket a víz, hogy „reméljük ebből nem csinálnak rendszert”. Na, mindegy…
Hajnalig nem sikerült sokat aludni, mert rohadt meleg van itt még éjszaka is. Indulás és megérkezés a vesztő helyre.
Egy gyors meeting aztán irány a raktár, amit addig nem is igazán láttunk teljesen. És ez így lett volna jobb. 70000 négyzetméter, végeláthatatlan sorok… Az első döbbenet után nekiláttunk valami melófélének. A helyi dokkmunkás brigád szépen megbámult minket, majd amikor mondtunk nekik valamit, hogy „ezt ide, vagy az oda!” akkor csak vigyorogtak és jött a „Yes, Sir”, és folytatta tovább. Most vagy mi vagyunk ennyire randák és nem akarnak velünk beszélni vagy tényleg ez egy teljesen másik világ. És az utóbbi…
A munkával nem akarok senkit untatni, de ami itt megy az valami borzadáj: strandpapucsban és mezítláb rohangálnak a több tonnás áruk között, a targoncás nem vár senkire csak megy és dudál( ez valami helyi hagyomány lehet), az árukat 10 méter magasról dobálják egymásnak, volt, hogy a kisrudi el sem bírta, de a hátára adták majd 1 méter után eldőlt, és lehetne folytatni.
Jótanács:
A nap folyamán figyelmeztettek minket a majmokra, amik veszélyesek és szeretnek harapni. Ez egy kicsit fura volt, mert otthon maximum a papagáj harap meg, de azt hiszem ez itt érthető.
Étel:
Na, ez egy nagyon veszélyes téma, mert bár ettünk egy gyorsétteremben ahol csak csirkeburger volt, de nagyon úgy tűni, hogy csak szemetet és űrhajós kaját fogunk tömni az arcunka 3 hónapig. Ez engem nagyon elkeserít, mert én húson nevelkedtem és emiatt lettem ilyen szép szál legény. Marad a curry-s csirke és kenyér…
Közlekedés:
Egy álom! Az, hogy mindenki megy, mint a meszes és dudál, az még oké. De hogy néha a forgalommal szemben hajt, mert nem akar kerülni, az nagyon durva. Szépen haladsz az úton, majd hirtelen egy busz vagy egy 3 kerekű toppan eléd és még csak nem is lassít. Ha nem vagy gyors letolnak az útról. Ha nem vagy határozott, összetörnek (emiatt egyetlen ép karosszériájú autót sem láttam, mindegyik kb. olyan, mint egy összegyűrt majd kihajtogatott alufólia…), ha határozatlan vagy, véged.
Ma sikerült kipróbálnunk a riksát, ami egy életre szóló élmény volt:
nem nézz körbe az ember csak kihajt a 4 sávos (vagy valami hasonló) útra, és közben bízik, hogy hátha nem megy neki semminek, és nem is dózerólják el. Hogy az utas ne féljen nem is lát oldalra csak előre, ami olyan érzést kelt, mint a lovaknál a szemellenző. Ezzel a bájos eszközzel mentünk el a helyi boltba, ahol állítólag lehet húst kapni. Na azt nem találtunk, viszont az összes öngyújtónkat elvették a biztonsági őrök, nehogy felrobbantsunk valamit, és mire végeztünk sötét lett. Fogtunk egy másik szutykos riksát, amibe megint beleragadtunk az ülésbe, majd miután hazaértünk, elhatároztuk, hogy soha többet sehová autó nélkül. A környék ahol lakunk így este elég leprának tűnt, mert előjöttek a helyi sötét arcok. Jó lesz nekünk ez a lakás, itt legalább nincs pöce szag és rohadt meleg... MARADUNK OTTHON.
A nagy büdös semmi...
