78
Már lassan 2 hét eltelt. Nyomjuk a melót, ahogy az a jó magyar munkásemberhez illik. Csodálkoznak is a munkaadóink, hogy mi nem járunk fel állandóan kévézni és teázni a főnöki irodába…
Minden utazásnál csak bambulok ki a kocsiból, hogy milyen lehet az itteni élet.
Elképesztő. A városépítés és fejlesztés nagyon hasonlít a Simcity játékokban megismertekre. Az a fajta tudatos építészet, ami itt folyik, minden képzeletet felülmúl. Egy városrészben ugyanúgy megtalálható a nyomor, mint ahogy az üzletemberek világa. Messziről nézve (az autópályáról), minden csodás: villogó fényreklámok, hatalmas épületek, forgalom, nyüzsgés. Aztán ha az ember közelebbről is megnézi a dolgot egy teljesen más világot talál: járda nincs, építési törmelék mindenhol szemét, állatok es emberek vegyesen hömpölyögnek az utcán.
Tudatosan és előre megtervezett élet: megtervezett lakónegyedekkel, üzleti negyedekkel. Megtervezet élet, biztonsági őrrel, aki egy komolyabb bicskától már elszalad, szolgákkal, akiknek ez a fajta munka jó, mert „kulturált” helyen dolgozhat. Egyszer láttam egy embert, aki a porban fekve haldoklott egy felhőkarcoló tövében. Elég morbid látvány volt. Soha nem gondoltam, hogy ezek a dolgok egyszer tényleg megtörténnek. Én csak Sci-Fi könyvekben és filmekben olvastam és láttam ilyeneket.
Ha az emberek utazni akarnak, csak kiállnak az útra és megpróbálnak leinteni valakit, aki elviszi őket. Rizikós, de működik, hiszen mindenhol látni valakit. A kis tuktukok meg állandóan tömve vannak. Ugyanúgy van rajta retkes helyi, mint öltönyös üzletember mobiltelefonnal.
Az embernek néha azaz érzése, hogy szerencsétlen Indiaiakat tudatosan hagyják nyomorban élni. Hiszen ha sokan vannak nyomorban, akik kevés pénzből élnek azoknak az egyetlen vágyuk, hogy birtokoljanak egy olyan valamit, amire nincs is szükségük, de vágynak rá, hiszen ezt látják a tv-ben, a reklámban, és ha nekik is van, már valakik. És az ilyen emberek hova mennek, ha vásárolni akarnak, az ő életszínvonalukhoz képest drágán? A plázába…
Apropó pláza. Még annyi haszontalan épületet, mint ez a bevásárlóközpontnak mondott valami, az ember még nem látott. Állítólag Budapesten is sok van belőle. De itt valami elképesztő. Úgy 2 kilométerenként találni belőle, ahol minden megvan a pénzköltésre. Amit a „jómódúak” meg is tehetnek, szinte éjjel-nappal. Van olyan, amelyikben saját kis elektromos autóval lehet közlekedni, ha netán elfáradni a kedves vásárló. De persze csak olyanoknak, akikről messziről látszik, hogy van miből költeni. A csóró aki végre bejut egy ilyen helyre, egyből kizavarják. Pretty Woman effektus J
És hogy mire is jó mindez? Minél szegényebb valaki, annál kevesebb pénzért is elmegy dolgozni, és minél kevesebb a fizetése, annál nagyobb a bevétel.
Na ezért kell direkt szegénységben tartani a népet. És olyan országban ahol 800 milliós munkaerő piac van, a lehetőségek határtalanok…
Akikkel mi minennap találkozunk, nagyjából ebbe a rétegbe tartozik. Ez egy egyszerű népség, aki azontúl, hogy megtudjon élni, nem is vágyik többre. Nem is kell nekik több, hiszen a nagyjának meg van a családja, van munkája, tud mit enni, és van ruhája. A többségük elég morbidnak néz ki elsőre a koszos, izzadt ruhájában (kb. olyan, hogy rajzfilmben sem mutogatnám, mert a gyerekem egy életre lelki sérült lesz), de ha beszélget velük az ember, nagyon is kedvesek a maguk „egygyügyü” módján. Ha az emberszámba veszik őket, nagyon is kedvesen és tisztelettudóan tudnak mosolyogni. Annyira összehaverkodtunk velünk, hogy hozzák a helyi ételeket és italokat, amihez ragaszkodnak, hogy fogadjuk el. Elsőre ijesztő, mert mindenhol azt hallja az ember, hogy egyen és igyon semmit, amiről nem tudja, miből van. Na, mi próbáltunk sok mindent: rózsával kevert tejet, indiai teát, pakora (kenyérrel sütött zöldséges valami). Szerencsére sem alul, sem felül nem jött ki egyik sem. De azt az őszinte és gyerekes mosolyt, amit a helyiek adnak ilyenkor, minden pénzt megér. Hiszen, mi vagyunk a fehérek, akik a munkaadójuk és ráadásul egy asztalnál eszünk és iszunk velük. Az utolsó pénzüket is arra költenék, hogy minket vendégül lássanak. Csak azt sajnálom, hogy Magyarországon már csak kevés helyen lehet ezt tapasztalni. Mindenesetre elhatároztuk, hogy legközelebb majd mi visszük nekik az ételt.
Persze nagyon sokan nem tudják, hogy mi is az a „Hungary”. Volt olyan akitől megkérdeztem, hogy tudja-e, hogy hol van és azt mondta, hogy „Persze. Északon!”… J
És itt megint visszaérünk oda, hogy minél egyszerűbb és tudatlanabb valaki, annál könnyebben lehet irányítani és annál olcsóbb munkaerő.
Szomorú dolog ez, de sajnos nem helyi sajátosság. A világ pont abba az irányba tart, hogy a szakadék egyre nagyobb és élesebb lesz, mire a végén már nem fog tudni hová nagyobbodni és elszakad a cérna…
Hiszen a gazdag, gazdagabb lesz és az ő leszármazottja is (hiszen lesz miből iskolába járatni, lesz pénze orvosra), addig a szegény még lejjebb csúszik mert nem fog tudni kitörni csak ha valami olyat csinál ami drasztikusan változtatja meg az életlét.
De valljuk be, erre semmi esély…
Ajánlott olvasmány:
